Katherine McNamara Hungary


Katherine McNamara Hungary

QP Magazine Fotósorozat és Interjú

ápr 05, 2020
Dee

 

Megkaptuk a teljes fotósorozatot a QP magazinhoz, amiről a napokban már töltöttem fel két képet és nem csak a képek érkeztek meg, hanem az interjú is. Ezt már lefordítva olvashatjátok itt a bejegyzésben. A képek felkerültek HQ minőségben a galériában és a teljes magazin scannelt változata is. Katherine McNamara csodálatosan néz ki a képeken, érdemes végignézni őket, szerintem ez az idei év eddig legjobb fotósorozata róla.

 

003.jpg004.jpg005.jpg006.jpg

Mi az, amit senki nem tud rólad?

K: Imádom a dilis zoknikat! A munka során mindig feketét és bőrt viselek és valamikor még vér is borít, szóval a nap végén örömöt okoz, amikor leveszem a véres csizmát és felfedezem a rózsaszín egyszarvúkat, süniket, pandákat, dinókat vagy más buta lényeket a lábamon!

A Broadwayről indulva a TV-képernyőéjig már sok mindent csináltál, mint a legtöbb ember a korodban. Láttuk, hogy fiatalon kezdted a színészkedést. Mi ösztönzött arra, hogy ilyen korán elkezd a karriered?

K: Valójában soha nem akartam ebben az iparágban végezni. Táncos voltam, de soha nem gondoltam, hogy előadóként építek karriert. Gyerekként a matek volt a kedvenc tárgyam és közgazdasági karrierben akartam érvényesülni. Volt a családunknak egy barátja, aki egy közösségi színházi produkcióban rendezett és táncosokra volt szüksége. Gyerek voltam, aki még bármit kipróbál – és így belementem. Azonnal beleszerettem az egész folyamatba és közösségbe. Emlékszem a nyitó estén felsétáltam a színpadra és olyan volt, mintha fejbe vágtak volna egy téglával – hogy nekem ezt kell csinálnom ezen a Földön. Abban a pillanatban teljesen egyértelművé vált, hogy egész életemben ezt kell csinálnom.

Szerinted fejlődtél az iparágban, mióta tinédzserként bekerültél?

K: Tetőtől talpig és teljes mértékben! Szerencsés voltam, hogy együtt dolgozhattam néhány elképesztő művésszel a kamera előtt és mögött is, akik olyan sokat tanítottak nekem. Én örök tanuló vagyok – folyamatosan próbálok felszedni és magamba szívni mindent, amit lehet, akikkel dolgozok és tisztelem őket. Színészként ezt szeretem a legjobban. Folyamatosan tanulok és növekszem személyesen és szakmailag is, és a lehetőségek végtelenek.

Milyen tanácsot adnék azoknak a gyerekeknek, akik a színészet felé indulnának?

K: A legfontosabb tanácsom mindenkinek, hogy ez egy nagyon kiterjedő karrier, például a szórakoztatás a része, amit tényleg szeretned kell. Ez az élet nem mindig olyan csillogó, mint amilyennek látszik. Kemény munka, odaadás és vastag bőr kell. Ha azonban meg van a szenvedély, ami miatt minden reggel kiugrasz az ágyból, akkor az egész megéri a végén. Ha van valami, amit megtanultam, akkor az az, hogy szenvedélyesen és kitartóan kell csinálni bármit – függetlenül attól milyen iparágban vagyunk.

Volt-e olyan színésznő, aki ösztönzött arra, hogy felnőttként színésznő legyél?

K: A régi hollywoodi filmeket néztem, így állandóan ösztönöztek olyan színésznő munkái, mint Rita Hayworth és Audrey Hepburn. Nagyon sok minden befolyásolt, amikor elkezdtem több filmben is dolgozni, de ezek a színésznők voltak kezdetben azok.

Milyen volt Mia Smoak-ot játszani a „Zöld Íjászban” és feltűnni a DC sorozatokban?

K: Elképesztően csodálatos volt! Amikor volt az első meghallgatásom, fogalmam sem volt, hogy majd Oliver és Felicity lánya szerepére megyek – amikor ezt felfedték nekem, tudtam, hogy nehéz munkám lesz, mivel egy imádott pár voltak ők a sorozatban. Megnéztem az egész sorozatot ( akkor még 6 évad volt) mielőtt belekezdtem és próbáltam összegyűjteni mindent, amit csak tudtam – módszereket, karakterjellemzőket, kis meglepetéseket, amelyeket bele tudtam adni, hogy Mia a karaktereik valódi keveréke legyen. Miután elkezdtem forgatni, nagyon izgatott voltam, hogy azonnal üdvözölve fogadtak az Arrowverseben és a képernyőn kívül is. Az írók szuper munkát végeztek, hogy Mia történetét elkészítsék és öröm volt velük dolgozni. Ráadásul a Zöld Íjász szereplői és csapata – mindenki az összes DC sorozatban – olyan kedves.

Milyen volt „A Végítéletben” dolgozni?

K: A Végítélet volt a legkreatívabb beteljesítő hullámvasút utazás, amelyet mostanában megtapasztaltam. A produkcióba mindenki valóban mindent beleadott, hogy a történet a lehető legteljesebben életre kelthessen. Mint Stephen King rajongóija, annyira izgalmas volt belépni ebbe a világba, különösen, ha minden oldalról olyan embere vesznek körül, akik szenvedélyesen dolgoznak. Julie alapvetően egy hedonista és nárcisztikus személyiség, szóval elég szórakoztató volt alakítani őt. Nagy öröm volt egy ilyen társasághoz csatlakozni. Alig várom, hogy láthassátok.

Milyen érzés volt a tavalyi három év után a „Shadowhunters” nélkül?

K: Egyszóval – furcsa. Amikor egy olyan sorozaton dolgozol, mint a „Shadowhunters”, ahol az év nagy részében egy másik országban élsz és a nulláról építesz fel egy sorozatot, csodálatos színészekkel és csapattak, akkor a családod részévé válnak az emberek, és ez a lehető legjobb értelemben mondom. Ez egy különleges ritka élmény volt, amikor egy jól működő környezetben dolgozol egy történeten, ami annyit jelentett számodra és a nézők számára is. Az életem a sorozat körül forgott és Clary körül évek óta, így újra kellett fogalmaznom a napi rutinomat és fontosságot a sorozat után. Még mindig nem álltam be teljesen, mert még mindig a comic-conokon foglalkozom vele és egész évben beszélek a sorozatról. Szóval még mindig közel állok a szereplőkhöz is és gyakran is látom őket.

Ha nem lennél színész, akkor mit csinálnál?

K: Ha nem lennék színész vagy a szórakoztatóiparban, akkor fejlesztési közgazdaságban dolgoznék. Már szerelmes volt a közgazdaságba, még mielőtt színész lettem – sőt, még egyetemen is ezt tanultam. A szórakoztatóiparnak azonban vannak olyan szempontjai, amelyeket még fel akarok tárni. Árnyékként követtem pár rendezőt és tanulmányoztam őket az elmúlt néhány évben, ami csak megerősítette a vágyamat, hogy a kamera mögé állhassak. Mindenekelőtt történetmesélő vagyok és az is leszek.

Ha elkészíthetnél egy filmet vagy sorozatot, és részt vehetnél benne, akkor melyik film vagy sorozat lenne és kit játszanál el?

K: A kedvenc filmemet, a Gildat, melynek főszereplője Rita Hayworth volt. Ez volt a noir időszak vége és ez a film olyan bársonyos – minden tekintetben gyönyörű. 1964-ben készült, tehát csak a remake jöhet szóba. Ez az a film volt, ami hatalmas befolyással bírt rám, szeretném újból életre kelteni a szerepet és történetet.

Melyik szereped volt eddig a kedvenced? Melyik szerepeddel azonosultál legjobban? Melyik szerep volt a legnagyobb kihívás?

K: Ez egy olyan kérdés, amit lehetetlen megválaszolnom – bár gyakran kérdezik. Beleadom a szívem és a lelkem, minden egyes karakter megformálásába, így lehetetlen egy kedvencet kiválasztani. Mindegyikbe beleteszek egy kis darabot magamból és találok bennük olyat, amiben hasonlítunk, hogy megformálhassam a karaktert. Minden karakterben van kihívás, akadály, lehetőség arra, hogy valami újat tanuljak vagy valamilyen módon fejlődhessek. Ezek minden helyzetnél sajátosak, így lehetetlen értékelni őket, azonban hálás vagyok mindegyikért.

Izgalmasnak találjuk, hogy a Broadwayen szerepeltél. Tudjuk, hogy a Broadway és a filmek teljesen más tudományágak, mindegyik nehéz és önmagukban kifizetődőek. Mi a különbség számodra? Melyiket szereted jobban? Fontolod, hogy újra a Broadwayen szerepelsz?

K: Nos, köszönöm. Igen. Szeretnék visszatérni a színpadra. A film inkább intimebb – apró részletességgel készül, melyet csak a kamera képes elkapni, de gyakran próbák nélkül. A színház egy elő show, amelyben a közönség is szerepet kap. Ez egy rohanás, ahol tápláljuk az energiájukat és lehetőség van arra, hogy megtapasztalják a karakter teljes oldalát minden műsorban. Teljesen igazad van, amikor azt mondod, hogy ez egy teljesen más tudományág, de ezért szeretem mindkettőt (és különféle környezetben oda-vissza lépegetni). Nincs nyugtom és folyamatosan fejlődni akarok és fel kell találnom magam.

Hallgatsz zenét, hogy hangolódj? Ha igen melyik menő dalt vagy lejátszási listát?

K: Mindig zenét kapcsolok, hogy összpontosítani tudjak, motiváljam magam vagy akár egy karakterré váljak. A zenei ízlésem folyamatosan fejlődik és változik. A 40-es évek legnépszerűbb pop, country, alternatív, musicalek, a 80-as évek rockjáig átmentem mindenen, csak hogy említsek néhányat…Máskor visszatérek a régi kedvenceimhez. A lejátszási listám folyamatosan változik. Minden karakterhez és projekthez elkészítek egy saját listát – a zene választás sokat elárul egy emberről, az általam készített inspirációkat és kreatív felfedezéseket találom meg bennük.

Dolgozol jelenleg új dalokon?

K: Abszolút. Évek óta dolgozok rajtuk, de más munkák megakadályozták ez a folyamatot. De végre esélyem volt, hogy egy kicsit visszatérjek, úgyhogy maradjatok velem…

Szuper a személyes stílusod. Mik vannak rád hatással?

K: Mindig minden fekete? Ami a befolyást illeti, nem vagyok biztos benne, hogy van-e konkrét. Mindig olyan ruhákat próbálok keresni, amelyek jól illenek rám és jól érzem magam bennük, de a személyes stílusom folyamatosan fejlődik. Ugyanakkor általában a klasszikusra esik a választásom, kissé vadabb és fekete.

Szerinted mi az alapvető dolog, aminek mindenki szekrényében kell lennie?

K: Azt hiszem mindenkinek szüksége van egy szuper farmerre, amiben jól érzi magát. Ezekre a legnehezebb rátalálni és, hogy illeszkedjen is, de mindenki számára elérhető már a farmer. Öltöztet akár sem, örökké tartanak. Nincs jobb érzés egy olyan farmernél, ami olyan mintha a második bőröd lenne és készen állni benne a napra.

Olyan sok színben láthattuk már a hajad. Melyik árnyalat volt a kedvenced? Mit a kedvenc hajápolási terméked?

K: Ó, nehéz kérdés. Igazából mindegyik színt imádtam! A frizura és az árnyalat ad a személyiségedhez egy pluszt vagy legalábbis számomra, más-más ízt ad, mind attól függően, hogy milyen érzéseket kelt bennem. Mindig a természetesebb árnyalatokhoz vonzódok inkább, de szeretek szőke is lenni. A Végítéletben a rózsaszín nagyon új volt nekem, amit még soha nem tapasztaltam. Kicsit ideges voltam, hogy egy ilyen merészt színt vállalok be – de valójában szerettem!

Mire szeretnél emlékezni?

K: Az életemben minden fordulópont elég kicsi volt. Mint ilyen általában nem vagyok ilyenekben elég precíz. Összességében szeretnék azoban emlékezni arra, hogy a munkám minőséget és sokszínűséget hozott, kedves és szorgalmas ember volt és valamit tettem a világért. Ha pozitívan befolyásolhatok másokat, akár közvetlenül, akár közvetetten, akkor már nincs is több kérdésem.

Mi az, amit senki nem tud rólad?

K: Imádom a dilis zoknikat! A munka során mindig feketét és bőrt viselek és valamikor még vér is borít, szóval a nap végén örömöt okoz, amikor leveszem a véres csizmát és felfedezem a rózsaszín egyszarvúkat, süniket, pandákat, dinókat vagy más buta lényeket a lábamon!

Hol akarsz lenni 10 év múlva?

K: 10 év múlva, remélem olyan projekteken dolgozok, amik továbbra is kihívást jelentek és ösztönöznek engem, mind a kamera előtt és mögött. Sokkal többet akarok utazni, mint amit eddig és sokat tanulni belőle. Remélem, hogy csodálatos emberek vesznek körül az életemben, akár a munkámban, vagy otthon, ami jobbá tesz engem.

A mai helyzetre való tekintettel milyen tanácsod van vagy inspiráció, amit szeretnél elmondani a rajongóknak?

K: Először is, szeretnék köszönetet mondani az állandó ösztönzésért, amit a műveikkel, kedves szavaikkal és támogatásukkal adnak nekem. Összességében annyit mondanék, hogy kövessétek a szíveteket és szenvedélyeteket. Tegyél valamit mindennap, amitől a lelked dalra fakad. Legyen az akár 5 perc vagy 5 óra, amit csinálsz, már az is haladás. Tehát ne felejtsünk el lélegezni és megtalálni a reménysugarat minden helyzetben. Az élet akadályokat tolhat, amelyek felett nincs befolyásod – hosszú távon az a fontos, hogyan kezeled őket. Emeld fel a fejed és keresd a jó oldalát. Bármire képes vagy!

 

001.jpg002.jpg003.jpg004.jpg