Katherine McNamara Hungary


Katherine McNamara Hungary

Tudnál nekünk egy kicsit mesélni az Útvesztő: Halálkúráról? 
K: Nagyon érdekes volt, nagy fordulat volt visszatérni ide a Shadowhunters 2. évada után, látni újra a srácokat így 2 év után, úgy éreztem hazaérkeztem és újra együtt lehettem a családommal. Jó volt az újraegyesülés és ünnepeltünk, amiben mindenki részt vett. Az Útvesztő maga… Jó volt befejezni ezt a történetet és lezárást adni ezeknek a karaktereknek, és újra ellátogatni ebbe a világba. Beleértve a rendezőt, Wes Ballt, aki szerintem nagyszerű ember. Minden egyes személy a csapatból több vasat tart egyszerre a tűzbe és olyan sok izgalmas dolog vár rájuk. Tudom, hogy ez egy olyan film lesz, amire 30 év múlva is visszatekintek és azt mondom, hogy ‘ Váó! Figyeljétek hova jutottunk ettől a projektről és milyen jó, hogy abban a pillanatban együtt éltük át egy olyan gyönyörű helyen, mint Dél-Amerika!’ Mindig lesznek olyan projektek, amire visszanézel és azt mondod, hogy ‘Úristen! Fogalmam sem volt róla, hogy ez a 10 ember együtt dolgozott! A karrierük 10 különböző irányba ment és még is ők elképesztően szerencsések! Úgy érzem a Shadowhunters és az Útvesztő is ilyen lesz az elkövetkezendő évtizedekben. 

 

A Shadowhunterst említve, mit várhatunk a 3.évadtól?
K: A sorozat már önmagát építi, és minden elem összeáll, ezek a karakterek egy olyan pontig fejlődtek most, ahol már felfedezhetik a kapcsolatok új oldalát is – különösen, hogy a 2.évad Valentine meggyilkolásával fejeződött be és minden innen indul. Majdnem tiszta lappal indulnak és a friss kezdetben találnak új akadályokat is és látjuk, hogy milyen a járulékos hatása a végső jelenetnek a sorozatban lévő karaktereknek. 

 

A csapat sokat lóg együtt a sorozaton kívül?
K: Határozottan! Állandóan! Mert Torontoba forgatunk, már egy család vagyunk és barátok, azt kell mondanom, hogy ez a csapat a családommá vált. Elképesztő, mert mindannyian olyan különbözőek vagyunk és olyan különböző háttérrel érkeztünk, de így tanulunk egymástól. Mi nyugodtak vagyunk ezen a helyen, ahol nincsen valódi őr és valódi ürügy, amikor megbeszélésékről van szó. Szeretek velük dolgozni és olyan emberi közösségben, akik ilyen nyitottak és intelligensek és csak úgy összességében kedvesek.

 

A sci-fi a kedvenc műfajod amibe dolgozol?
K: Pusztán véletlen, hogy a rövid sci-fiknél lyukadtam ki, a young adult fikcióknál! De imádom! Ez olyan valami, aminek a misztikus világába merülhetek és ez csodálatos, egyfajta tanulás új szabályok szerint. Az egyik kedvenc dolog, amiért színész vagyok az a tény, hogy megengedi számomra a teljes átalakulást és beleláthatok annyi különböző életbe és világba, amennyibe tudok. Egyfajta életcél, hogy minden műfajba legalább egy projektben részt vegyek. Értékelem a jó fázis részeit. Szeretnék horror filmet csinálni. Szeretnék belépni a Marvel világba és még többet tenni a klasszikus szuperhősként. Belehalok, hogy olyan drámát csináljak, ahol egy csomó ember ül egy szobában beszélgetnek az emberi elmebajokról és hogyan is működik az emberiség – valami egyszerűben, sötétben és drámaiban. Szeretnék újra komédiát is csinálni. Színházban is. Élőben kezdtem a színházba és ez volt az egyik kedvenc dolgom – mindig amikor New Yorkba megyek és egy Broadway showt látok, csak fel akarok ugrani a színpadra. De ez egy nagy dolog, hogy legyen egy kreatív karrierem és közben színésznő legyek, a munka soha sem egyforma. Mindig tanulok, fejlődök és magamnak bizonyítok.

 

Ha lenne szupererőd a való életben, mi lenne az?
K: Szeretném ha hatalmam lenne gyógyítani. Úgy érzem, hogy erre sokan nem gondolnak rögtön. Kicsit én ügyetlen vagyok. Nagyon sokszor elesek és megbotlok dolgokban. Használhatnám a zúzódásokra, amiket szerzek, de úgy gondolom, ez olyan mágikus valami, ami segít másoknak a te szupererőd, mint például képesnek lenni gyógyítani vagy segíteni kis dolgokban. Kicsi problémákon, amik végül nagyok lesznek.

 

És te énekes is vagy ugye?
K: Az első egyedüli szereplése az utolsó epizódban volt a Shadowhuntersbe, de a zene az egy olyan valami, amit már egy ideje csinálok, amikor van időm a projektek között. Életem minden más fejezetében karaktereket játszok, de a zene az én esélyem, hogy egy kis darabot adjak a szívemből, kreativitásomból a világba. Nagyon izgatott vagyok hogy többet halljanak tőlem az emberek és hamarosan lesz is több.