W Magazine

– A Walker: Independence sorozatbeli karakteréről, a közösségi médiáról, a Shadowhunters podcastról mesél

Mi különbözteti meg Abbyt a többi karaktertől, akiket korábban játszottál?

Mostanában sok akció alapú történetben játszottam és sok olyan karaktert alakítottam, akik általában farmerben, harci csizmában és bőrdzsekiben élnek. Aztán hirtelen ruhát, csizmát és fűzőt viselek és az 1800-as évekbeli bostoni társadalomnak az egyik hölgyét alakítom. Már nagyon régóta vágytam valami újra és másra, és ez egy tökéletes lehetőség volt arra, hogy még mindig rátaláljak egy erős női karakterre, csak egy másik műfajban.

Ez a műsor eléggé felforgató, mivel tiszteleg a western klasszikus alapkövei előtt, de közben a történetet egy fiatal nő szemszögéből meséli el.

Abbyvel arra törekedtem, hogy megtaláljam a módját annak, hogy továbbra is életbe tartsuk a tüzet, amit benne láthatunk, de közben nem tudjuk, hogy milyen döntést hoz majd legközelebb. Van ez a nagyszerű eleme a westerneknek, ahol az igazságszolgáltatás egy rejtély. És mivel a világ még formálódik, így a helyes és helytelen fogalma is, és a törvény nem mindig ‘igazságos’. Az igazságszolgáltatásnak különböző módjai vannak a Vadnyugaton, ami a karaktereket egy kicsit szürke zónába helyezi és lehetővé teszi számukra, hogy olyan cselekedeteket tegyenek, amelyekre nem számítanak és amelyek nem mindig helytállók erkölcsileg.

Mi motiválja Abbyt, hogy elinduljon egy életet megváltoztató útra, miután a pilotban egy elsöprő tragédiát szenved el? És hogyan támaszkodik a város színes egyéniségeire, hogy újjáépítse az életét?

Abby helyre akarja hozni a dolgokat és bosszút akar állni a férje haláláért, mert nem mehet haza és még nem számíthat senkire, akivel találkozik. Az Independence összes szereplőjében az a csodálatos, hogy bár első találkozáskor mind ugyanolyannak tűnnek, mégis mind próbálják megtalálni a helyüket, mind próbálnak újrakezdeni és mind menekülnek valami elől. Abby és Hoyt például azért mennek egymás idegeire, mert annyira különbözőek és annyira különböző erkölcsi iránytűvel rendelkeznek, hogy arra kényszerítik egymást, hogy szembenézzenek önmaguk bizonyos részeivel. Ez a történet összes szereplőjére igaz. A kedvencem az a sorozatba, hogy az 1800-as évek végén játszódik, de mégis annyira visszatükrözi a mai világot. A világjárványból kilábalva ott tartunk, hogy megvan az a csodálatos lehetőségünk, hogy újrakezdjük és megteremtsük azt a világot, amelyben élni szeretnénk, és pontosan ezt látjuk a karaktereinknél is.

Mit tanultál a Shadowhunters főszereplőjeként, amit most itt az Independenceben tudtál alkalmazni?

A sorozathoz érve már dolgoztam filmben és sorozatban is, de akkor még csak 19 éves voltam. Én voltam a legfiatalabb a szereplőgárdában és rám hárult ennek a sorozatnak a főszereplője. Egy nemzetközi bestseller könyvsorozaton alapult, mindezekkel az elvárásokkal. Egy idegen országba költözve még semmit sem tudtam és nem igazán tudtam, mit csinálok, de annyira hálás voltam, hogy egy hihetetlen színészcsapat és stáb vett körbe, ahol mind együtt tanultunk. Technikailag és művészileg is megtanultam, hogyan kell tévésorozatot készíteni a Shadowhuntersben, és olyan emberektől tanulhattam, mint Harry Shum Jr. és Isaiah Mustafa, akik annyira híresek a munkájukról és a profizmusukról. Tőlük tanultam meg, hogyan kell családot alkotni a forgatáson és olyan energiát, ahol az emberek örömmel jönnek dolgozni – még akkor is, ha hajnali három óra van, csupa vér borít, esik az eső és már 10 órája csak szenvedünk. Ez az a varázslat, amit mindig is próbáltam magammal vinni a projektjeimbe.

Az év elején te és egykori kollégáddal, Dominic Sherwooddal elindítottatok egy Shadowhunters visszaemlékezős podcastet. Mi volt a legmeglepőbb vagy legörömtelibb része annak, hogy Dominickal és a Shadowhunters rajongótáborral közösen néztétek újra a sorozatot? 

A legnagyobb rész az, hogy be tudtam vonni és beszélni néhány vendégszereplővel is, különböző írókat és olyan embereket, akik jobb szó híján a Shadowhunters meg nem szólaltatott hősei voltak – olyan embereket, akik valóban formálták és tették azzá a sorozatot, ami volt. Glenn Warner volt az egyik operatőrünk, aki ott volt a sorozat első részétől az utolsóig. Minden egyes nap velünk volt a lövészárokban. Nagyon jól megismertük őt, de soha nem volt alkalmunk visszamenni és visszaemlékezni arra, hogy mi volt az ő nézőpontja. Szerintem az emberek számára – akik ismerik a könyveket, a sorozatot és a történetet kívülről-belülről, és minden egyes apró részletet elemeztek – nekik jó móka lesz hallani a miérteket a kreatív döntések mögött, vagy a hogyanokat, olyan dolgok mögött, amelyeket Dom vagy én nem tudtunk elmagyarázni, mert a kamera előtt álltunk. Nem véletlenül teszek meg bármit ezért a rajongókért, mert ők abszolút a legjobbak!

Térjünk át a közösségi kérdésekre. Több, mint 4500 posztod van az Instagramon, de emlékszel az első posztodra?

Még a Girl vs. Monster forgatása alatt lett Instagram-fiókom, ami a Disney Channel eredeti filmje volt, úgy 10 évvel ezelőtt. Vancouverben forgattam egy csomó másik sráccal, és mindenkinek volt Instagramja, csak nekem nem, úgyhogy azt mondtam: „Jó, akkor csinálok egyet.” Azt hiszem, egy kép volt rólunk egy játékesten vagy vacsorán, vagy talán egy virág képe, amit egy séta közben láttam. Fogalmam sincs!

Melyik a kedvenc közösségi média platformod?

Tudom, hogy sok közösségi médiának van egy sötét oldala, de nagyon szerencsés voltam azokkal a rajongótáborokkal, amelyeknek részese voltam. Az Instagramot arra használom, hogy tartsam a kapcsolatot azokkal, akikekkel együtt jártam iskolába, vagy a távoli rokonaimmal, vagy olyanokkal, akikkel 5-10 évvel ezelőtt együtt dolgoztam és akikkel egyébként elvesztettem volna a kapcsolatot. Jó érzés látni egy fotót valakinek a gyerekéről, akivel még sosem találkoztam, vagy egy nagy jelentőségű eseményt valakinek az életében, amiről nem is tudtam, hogy megtörtént vagy egyszerűen csak beugrani valakikhez és azt mondani, ‘Ó, istenem olyan boldognak tűnsz és annyira büszke vagyok mindarra, amit csinálsz’. Állandóan találok olyan embereket az Instagramon, akikkel több, mint egy évtizede nem beszéltem, és egyszerűen csodálatos, hogy van egy ilyen könnyű hozzáférésem. És egy Pinterest kocka vagyok, nagy pék és kötögető vagyok, így imádom a Pinterestet, innen merítek ötleteket. Szeretek a sminkeléssel is játszadozni és sokat sminkelem magam különböző eseményekre is, így jó móka inspirálódni mások munkáiból.

Van olyan dolog, amiről soha nem posztolnál?

Nem hiszem, hogy valaha is posztolnék olyat, ami negatív reakciót váltana ki valakiből, vagy amiben leszólnék valakit valamiért, vagy megmondanám valakinek, hogyan vagy mit gondoljon, nézzen, vagy hogy bármilyen módon ítélkeznék. Soha nem tudhatod, hogy milyen ember valójában, soha nem tudhatod, milyen napja van és, én inkább lennék pozitív és együttérző, mint ítélkező és kritikus.

Írd le magad három emojival.

A zebra emoji, a croissant emoji – mert pék vagyok – és a két rózsaszín szív, amelyek ölelik egymást. Így érzek nagyon sok ember iránt és valószínűleg túl sokat használom ezt az emojit.

Mi a titka a nyerő szelfi elkészítésének?

Minden a világításon múlik. Határozottan nem vagyok a legjobb fotós/szelfi-készítő, de tudom, hogy miután sok sötét, árnyékos díszletben dolgoztam, ha jó fényt találsz, érdemes kihasználni.

Hogyan mondod meg egy barátodnak, hogy túl sokat lóg a közösségi média felületein?

Néha el lehet jutni egy olyan pontra, amikor az emberek a közösségi média köré tervezik az életüket és ez a veszélyes határ. Az életed kiegészítője kell, hogy legyen, nem pedig az életed. Végül is ez egy és nulla. Létezik az éterben. Nincs semmi kézzelfogható vagy valóságos benne. Nem tudom, hogyan mondanám meg valakinek, de talán csak elvinném valahova és csinálnék vele valami szórakoztatót, és megmutatnám neki, hogy a való világ sokkal szórakoztatóbb, mint az internet.

Hogyan kapcsolódsz ki?

Szeretek kalandokat megélni. Mész, mész egy új helyre, új dolgokat fedezel fel, kirándulsz. Úgy érzem, hogy az utazás is kikapcsol – olyan helyre megyek, ahol nincs sok internet, vagy ahol elfoglalt vagyok. Annyira fontos, hogy így újra kapcsolatba kerülj azokkal az emberekkel, akiket szeretsz és a világgal, amelyben élsz. De azt kell mondanom, hogy egy sorozaton való munka miatt eléggé megszakad a kapcsolatom, mert amikor a vadon és a sivatag közepén vagyunk az 1870-es években, nem gyakran van jó internetünk.