Katherine McNamarával több interjú is készült a High Ground film megjelenésekor, amiket most összegyűjtöttem nektek a bejegyzésben:

Rengeteg projektben veszel részt, ezért meg akartam kérdezni, hogy mi volt az a forgatókönyvben, ami megfogott és úgy voltál, hogy a „részese akarok lenni”?

Katherine McNamara: Imádok James Bamforddal dolgozni, több filmet is csináltunk már együtt. A Zöld Íjász idején dolgoztunk együtt, és ő olyan nekem, mintha az apám lenne, és mint rendező, árnyékként követtem, és sok olyan filmben is, amit a Zöld Íjász óta készített. Az első naptól kezdve briliáns rendező, de nézni, ahogy rendezőként fejlődik, és tényleg megtalálja a helyét, és művészként teljesen kibontakozik, azt hihetetlenül jó volt nézni. És én mindig szívesen támogatom és, hogy részese vagyok ennek, de tényleg nagyon élveztem a forgatókönyvet is. Ez egy olyan történet, ami szerintem végső soron a közösségről szól, és arról, hogy ott legyünk azok mellett, akiket szeretünk, és ez egy modern western, ami tele van nagyszerű karakterekkel, de végső soron arról is szól, hogy támogassuk egymást a nehéz időkben, és ott legyünk azok mellett, akiket szeretünk. Úgy gondolom, hogy a világ olyan megosztóvá válik, és amit gyakran elfelejtünk, hogy a különbözőségeink ellenére a közösség lesz az, amivel végül is túléljük.

Lenyűgöz Jon Voight munkássága, aki már régóta Hollywoodban dolgozik. Milyen volt olyan valakivel együtt dolgozni, aki ilyen régóta egy Hollywood-i ikon és, akinek ilyen nagyszerű munkamorálja van?

KM: Egy igazi öröm, és valóban megtiszteltetés olyasvalakivel dolgozni, aki évtizedek óta a mozi egyik oszlopos tagja. És nem csak a forgatáson hallgatni a történeteit, és hallani a legendákat és a történeteket azokról a projektekről, amelyeknek az évek során a részese volt, hanem hogy valaki, aki ennyire ikonikus, hanem az, hogy még mindig megjelenik és annyira jelen van, és annyira hajlandó játszani, és megtalálni ezeket a közös pillanatokat, és ennyire nyitott és együttműködő. Ez egy igazi ajándék, nagyon örültem, amikor rájöttem, hogy ő és én nagyon is hasonlóan dolgozunk, és még a forgatás megkezdése előtt felhívott, hogy néhány percig beszélgessünk a karaktereinkről, ami úgy történt, hogy felvettem a telefont és egy ismeretlen szám hívott, és az hallod, hogy Ó, helló, Katherine, itt Jon Voight, és én úgy voltam, hogy ó, oké, hadd üljek le, hűha, nem is számítottam rá, és oké, akkor beszélgessünk. Tényleg minden olyan szépen indult, és lehetővé tette a számunkra, hogy felépítsük ezt a kapcsolatot, mert nyilván ez egy kisváros, és mindenki ismeri már egymást ősidők óta, és olyan közel állnak egymáshoz, és amikor 15 nap alatt forgatsz le egy filmet, akkor gyorsan kell kiépítened ezeket a kapcsolatokat, és az néha kihívást jelenthet, de nem a jó öreg Jon Voighttal. Vele biztosan nem.

Hol is forgattátok ezt a filmet valójában?

KM: Bulgáriában forgattuk, ha el tudod hinni.

Beszélnél a díszletről, ami nagyon fontos a karakterek beilleszkedéséhez és a történet elmeséléséhez, beszélnél néhány klassz díszletelemről?

KM: Ez a harmadik film, amit Bulgáriában forgattam, és nagyon szeretek ott dolgozni. Olyan gyönyörű ország, de a filmes közösség is hihetetlenül jó. A legképzettebb technikusok, akikkel valaha dolgoztam, az egyik legjobb kaszkadőrcsapat, akikkel valaha dolgoztam, és ott forgattunk már két évvel ezelőtt James Bamforddal, az Air Force One Down című filmet, ahol nagyrészt ugyanaz a kaszkadőrcsapat dolgozott, úgyhogy nagyon örültem, hogy visszatérhetek és együtt dolgozhatok a haverjaimmal. Ezúttal csak néhányukat kellett megölnöm, de ez így van rendjén. Folyton visszajönnek, amit imádok, de nagyon is jó érzés visszatérni egy ismerős helyre, ismerős emberekhez, de a létesítmények, amik ott vannak, azok is hihetetlenek. A terület, ahol forgattunk, akár egy mini Universal terület is lehetne. A világ minden tájáról vannak különböző utcák, és a ház, amelyben forgattunk, egy teljes ház volt, ami csak a telken állt, így nem kellett messzire mennünk, hogy megtaláljuk, amire szükségünk volt a filmhez és ez tényleg nagy ajándék egy ilyen projektnél.

Ez a film a modern western keveredése egy kis thrillerrel. Neked van klasszikus kedvenc western filmed?

KM: Te jó ég, olyan sok van, de azt hiszem, bármi, amiben John Wayne szerepel, a listám élén fog állni, egyszerűen azért, mert ő a klasszikus amerikai cowboy sok szempontból is. De a Walker Independence sorozatra készülve elég sokat megnéztem, mert nagyon szerettük volna a klasszikus amerikai western szellemét belevinni a sorozatba. Az évek során igazi rajongója lettem ennek a műfajnak, de az 1870-es években játszódó westernről a 2020-as években játszódó westernre váltani egészen más volt. Azt hiszem, a High Ground nehezebb lett volna, ha egy tizenegy kilós ruhában, fűzőben vagyok, de meg tudtam volna csinálni, már egyszer megtettem. De érdekes, hogy még mindig a közösségről szól, és még mindig a karakterekről, és az emberekről, akik annyira szenvedélyesen szeretik az otthonukat és a szeretteiket, hogy bármit megtesznek, hogy megvédjék őket, és megmentsék őket bármilyen fenyegető veszélytől, amit a világ az útjukba küld. Ez az a fajta szeretet, ami ebbe a műfajba kerül bele, de szeretem azt a tényt, hogy az ipar mostanában annyi műfaji keresztezést csinál a filmekben. Szerintem ez olyan sok dolognak ad friss nézőpontot, amit a közönség már ismer, de egyfajta új utazáson vehet részt, mert az operatőrök és a filmkészítők kísérleteznek a különböző elemekkel és a műfajok keveredésével, és szerintem ez nagyon sokat segít a filmeknek.

A Walker: Independence nagy kedvencem volt, mivel igazi Walker rajongó vagyok, úgyhogy ez a műfaj számomra különleges, Abby pedig annyira erőteljes. Mit szerettél a karakterébe eljátszani?

KM: Abby Walker egy ajándék volt a Walker: Independence szereposztásába csomagolva, maga a története, hogy honnan jött, a hihetetlen csapat, a gyönyörű ranch Új-Mexikóban, és az írók csapata és a producerek. Az első naptól kezdve olyan szeretet, szív és szenvedély volt a történetben és a létrehozásába fektetve, hogy soha nem felejtem el, amikor az első olvasópróbát tartottuk a szereplőkkel, azonnal a megszállottjai lettünk egymásnak, mert mindenki olyan sokat adott bele a saját karakteréből, hogy szinte olyan volt, mintha leugrottak volna a lapokról, és olyan elektromos módon kelt életre, hogy életem végéig tudtam volna csinálni ezt a sorozatot. Még mindig szomorúak vagyunk miatta, és időről időre összejövünk, mint egy óriási csoport, mert egy családdá váltunk a sorozatban, ez az, amit egy western tesz, összehoz titeket, és megtapasztalod a saját idődet és helyedet, és persze az emberek végül veled maradnak, átsegítenek a csúcsokon és a mélypontokon, és egész életedben melletted lesznek.

Elképesztő karaktereket játszottál, és van egy kedvencem, vagyis több is, de Mia Smoak az egyik, aki egy multiverzumban játszódó sorozatban tűnik fel, ami elképesztő, elég menő. Így visszatekintve mit hiányolsz abból a világból?

KM: Igazi kocka vagyok, őszintén szólva soha nem fogom elfelejteni, amikor a Crisis on Infinite Earths epizódokat forgattam, és csak körbenéztem, és azt mondtam, hogy ó, ott van Flash, Superman és Lois, és még néhány szuperhős, és tudod, a Fehér Kanári, és ó, jaj meg kellett csípnem magam, hogy valóságos-e mindez. Egyébként most először voltam a saját szuperruhámban, és ez tényleg zseniális folyamat volt, és annyi csodálatos emberrel lehettem. Imádom a Zöld Íjász történetét, és tényleg imádtam, hogy először ebben a sorozatban kötöttem ki, mert ez volt az, amit imádok a DC-ben, hogy minden szereplőnek olyan sötét, csavaros háttértörténete van, ami igazán formálja őket azokká a hősökké vagy gonosztevőkké, amivé válnak, és ez alól Mia Smoke sem kivétel. Annyira hálás voltam az íróknak, mivel ő nem volt a képregények szereplője, hanem voltak különböző képregényfigurák, amik hatással voltak rá, de őt a sorozat alkotta meg, és olyan gondosak ügyeltek arra, hogy hű maradjon a szellemiségéhez, ami a Zöld Íjász volt. Ő olyan volt, akit néha a bosszú, néha az igazság hajtott, és nem voltak szuperképességei, nincs varázslata, nincs semmi, ami a Zöld Íjász szerephez tartozik, kivéve, hogy egy nagyon ügyes harcos, és nagyon lobbanékony. Ezt nagyon nagyra értékeltem, hogy Stephen és Emily hat évadon keresztül dolgozott a felkészülésen és a briliáns, gyönyörű, árnyalt karaktermunkán, amit Mia Smoke szüleinek megformálásába fektettek. Aztán végig kellett mennem és ki kellett válogatnom, Emily humorérzékét, Stephen járását, Emily stratégiáját, Stephen lobbanékony természetét, vagyis Oliver Queenét és mindazt, amit Oliverbe és Felicitybe fektettek, ami őket és a kapcsolatukat olyan különlegessé tette, és mindezt összekevertem, hogy megalkossam Miát, és ez egy olyan gyönyörű, kísérletező folyamat lett, hogy akár 20 évig is csináltam volna ezt a sorozatot.

Igen, határozottan egy rajongó kedvenc karaktere. Ha írhatnál nekem egy következő fejezetet, ma hogyan nézne ki?

KM: Rengeteget gondolkodtam már ezen. Próbálok róla úgy beszélni, mintha egyszer megtörténne: figyelj, William még mindig nem került elő, a bátyámat még mindig túszként tartja fogva valaki. Mia pokolian makacs, és soha nem fog leállni, amíg meg nem találja őt, így ezen a ponton, de már olyan régóta van fogságban William, hogy ez lehet az ő szuperhős vagy szuper gonosztevő eredettörténete, és csak azt akarom látni, hogy újra együtt leszek, hogy lássam, mi lett belőle, hogy hol van, és milyen messzire kellett elmennie, hogy visszaszerezze őt, és aztán meglátjuk, mi történik.

Continue reading  »