Collider Interjú

– Az Alcon és a Precision1 együttműködéséről, a kaszkadőri jelenetekről, Mia Smoak karakteréről, a járványról és a visszatéréséről mesél

Collider: Az Alcon és a PRECISION1 kontaktlencséjükkel való együttműködése nagyon érdekes. Hogyan jött ez létre? Miért volt fontos számodra, különösen a munkád és a kaszkadőr jelenetek miatt, hogy a megfelelő kontaktlencséket találd meg és miért is ez számodra a megfelelő?

Nagyon véletlenszerű volt, szerencsés helyzet. Egész gyerekkoromban jól láttam. Soha nem gondoltam, hogy szükségem lesz látásjavításra. Jól elvoltam, vagyis azt hittem. Végül azért mentem el egy optikushoz, hogy kontaktlencséket készítsenek nekem az egyik munkám miatt, mert egy szörnyhöz kellett. Azt gondoltam: „Nos, már vagy 10 éve nem vizsgáltattam meg a szemem. Valószínűleg már kellene. Itt vagyok, akkor miért is ne tenném?” Megdöbbentem és eléggé zavarba jöttem az eredmény láttán. Nem is tudtam mennyire rossz a látásom. Ez valami olyan, ami szinte az orrunk előtt lehet és mégis könnyű megfeledkezni róla. Az ember éli az életét és a dolgok drasztikusan változhatnak meg, akár a szemünk előtt, szó szerint és még csak nem is tudunk róla. Aztán elkezdtem szemüveget hordani és nyilván, a munkám miatt ez nem mindig praktikus, vagy az edzés közben. Szóval a járvány közepén, amikor a világ kezdett már újra megnyílni, azt mondtam: „Oké, valamit ki kell találnoom. Még soha nem hordtam előtte kontaktlencsét. Soha nem próbálgattam őket. A 20-as éveim közepén járok, így itt az ideje, hogy felnőjek és gondoskodjak magamról.” Nagyjából ugyanebben az időben az Alcon is megkeresett, látva, hogy szemüveget hordok és azt kérdezte: „Hé, nem gondolkodtál még a kontaktlencsén?” Elmentem szemészhez és kiderült, hogy a PRECISION1 tökéletes lencse számomra. Annyira kényelmesek. Napi lencsék, amelyeket beteszel és el is feledkezem róluk. Tényleg kinyitották a világomat és úgy éreztem, mintha saját szuperképességem lenne.

Szeretem a See What Happens kampányukat, mert nagyon sok mindenbe egyezik azzal, ahogyan én élem az életemet. Arra ösztönzi az embereket, hogy menjenek ki a világba és gyűjtsenek tapasztalatokat, éljék az életüket, kalandozzanak és ne hagyják, hogy bármi megállítsa őket, beleértve a látásukat is és az Alcon pontosan ezt nyújtotta számomra. Tudom, hogy fiatal felnőttként tanulom még, hogyan csináljam ezeket a dolgokat. Nem feltétlenül olyan dolog ez, amit már magamtól tudtam. Van egy nagyszerű funkciójuk a honlapon. A SeeWhatHappens.com oldalon találhat szemészt az ember a közvetlen közelében, hogy megvizsgáltassa a látását. A weboldalon körbenézhet és így egy kis tudással és megfelelő kérdésekkel mehet oda, hogy valóban a megfelelő lencsét találják meg számára.

Ha olyan sok testi gyakorlatot végez az ember, mint te, annak a kaszkadőr mutatványoknál is segítenie kell és biztosítani azt, hogy valóban látod is, amit csinálsz.

Ó, abszolút. Különösen, ha egy íjat tartasz a kezedben és úgy kell tenned, mintha nyilat lőnél ki, vagy ha egy kardot hajítasz el, vagy bármi ilyesmit csinálsz, akkor segít, ha látod, hova kell menned, hova lépsz a sötétben, vagy, hogy mire is célzol. Ha a sötétben rúgsz egyet, füst vagy köd van, a hajadat a szél az arcodba fújja, akkor segít, ha látsz. Akkor sok hibát megúszol.

Az elmúlt években bebizonyítottad, hogy képes vagy testi gyakorlatokat és mutatványokat bemutatni. Ez olyasmi, amit mindig is akartál csinálni és mindig úgy érezted, hogy képes vagy rá, vagy meglepett, hogy a karriered ilyen fordulatot vett?

Nagyon meglepett. Balett-táncosként nőttem fel. Egész életemben táncos voltam. A verekedés olyasmi, amihez sosem értettem. Ráadásul alacsony vagyok és így soha nem gondoltam, hogy bármilyen csekély valódi fizikai erővel rendelkezhetnék. Egyszerűen nem hittem, hogy ez lehetséges számomra. Aztán, amikor megkaptam az Árnyvadászban a szerepet, elkezdtem dolgozni egy igazán csodálatos edzővel, akivel a mai napig együtt dolgozom Torontóban és a Shadowhunters hihetetlen kaszkadőrkoordinátoraival is. Ők tanítottak meg rá, hogy nem számít milyen testalkatod van és nem számít, hogy ki vagy, vagy milyen a testalkatod, ha annak helyesen és megfelelően edzel és azzal dolgozol, ami már adott, akkor bármit meg tudsz csinálni. Az emberi test egy csodálatos dolog és annyi mindenre képes. Sokat edzettünk. Heti háromszor akár ötször is velük edzettem és megtanítottak rá, hogyan kell ütni, kardot fogni, hogyan kell harcolni, mozogni, mint egy harcos és így a harcokat, mutatványokat én csinálhattam a sorozatban. Volt egy elképesztő kaszkadőrdublőröm is, aki világbajnok harcművész és rengeteget tanított nekem, sok olyan légi trükköt és dolgot csinált, amit én nem. Sok mindent tőle és a többiektől tanultam.

Úgy érezted, hogy volt egy pillanat, amikor rájöttél, hogy már meg van a bizalom a saját tested felé és képes vagy olyasmire, amit szükségesnek érzel egy karakter eljátszásához, vagy ez ennél kicsit hosszabb folyamat?

Igen és nem. A Shadowhunters sorozatnál belevágtunk a közepébe, a lehető legjobb módon, de ugyanilyen volt Clary is. Megvolt a luxus, hogy testileg fejlődjek és a karakteremmel együtt tanuljak. Ahogy Clary a brooklyni művészből harcossá vált, így letten balett táncosból akciószínész. Ez tényleg egy utazás volt. Nagyon hálás voltam, hogy a fiúkkal edzhettem együtt. Mind együtt edzettünk – a többi szereplő és én – és nagyon is motiváló volt együtt lenni velük, akik annyira sportosak voltak és az életük nagy részében edzettek. Hülyéskedtek egymással. Én meg a kishúg voltam. Segít, ha vannak olyan emberek, akik edzenek és bajlódnak veled, közben bátorítanak és megnevettetnek. Miután megcsináltam pár verekedős jelenetet, rájöttem csak akkor alkalmaznak dublőröket, ha a biztonságunk miatt van rá szükség. A kaszkadőrkoordinátor és a dublőr azt mondta: „Megcsináltad. Te csinálod. Folytasd csak. Megcsinálod.” Amikor együtt vagytok benne, táncolsz az operatőr előtt, mozogsz és saját magad csinálod, az igazán zsigeri élmény. Nemcsak hatéves gyereknek érzed magad egy karddal az erdőben, hanem tényleg belemerülsz a világba és ez része a karaktered utazásának is. Annyira hálás vagyok, hogy olyan csapat vett körül, amely segített abban, hogy elvégezzem a munkám és idáig eljussak.

Izgalmas látni, hogy újra Miat alakíthatod. Mikor és hogyan kaptál értesítést, hogy visszatérhetsz ezt a karaktert megformálni, a The Flash – A villám hatalmas eseményének a részeként?

Ahogy az ilyenkor lenni szokott, mindent titokban tartanak. Csak annyit tudtam, hogy érdeklődtek, érdekelne-e, hogy visszatérjek, hogy eljátsszam Miát a The Flash – A villám egyik epizódjában. Amire azt feleltem: „Természetesen! Ott leszek. Csak szóljatok és a tiétek vagyok.” Mia, akárcsak Clary egy különleges karakter számomra. Annyi mindent tanultam tőle és hihetetlen élményben volt részem a Zöld Íjászban is. Olyan sokat tettek értem és vigyáztak rám. Soha nem gondoltam, hogy újra eljátszhatom őt és most, hogy így van, egy álom vált valóra. Grant Gustin és mindenki, az egész The Flash stábja egyszerűen csodálatosak, tárt karokkal fogadtak, amiért annyira hálás vagyok.

Ő olyan karakter, amire rögtön ráhangolódsz vagy kell egy kis idő, mire megtalálod az összhangot a jelmezeddel, az íjjal és a nyíllal?

Kicsit kíváncsi voltam erre. Úgy voltam vele, hogy „Oké, nos mi lesz ebből? Ez egy új írókkal teli hely és minden más.” Azonnal megnyugodtam, amint elolvastam a forgatókönyvet és jót beszélgettem Eric Wallace-szal, aki a The Flash showrunnere. A lelkesedése, hogy visszahozza Miat és ahogyan beszélt a karakteréről, a történetéről, az engem is izgatottá tett. Aztán elolvastam a forgatókönyvet és valahogy rátaláltak Mia humorérzékére és szarkazmusára, valamint a múltjából fakadó kis szúrós oldalát, amit gyönyörűen vegyítettek a történetben. Nagyon örültem, hogy visszatérhettem és életre kelthettem. Aztán, amikor kiérsz a forgatásra, felveszed a ruhát, akkor volt egy pillanat, amikor könnybe lábadt a szemem, mert olyan volt, mintha hazatértem volna. Olyan érzés volt, mintha egy régi, kényelmes csukát vennék fel. Amire azt mondom: „Ó, igen, ez jó érzés. Úgy érzem, ide tartozom.” Tényleg egy valóra vált álom. Olyan ritka élmény, hogy visszatérhetsz egy karakterhez és a karakter annyira ismerős, de egy másik forgatáson vagy, egy másik showrunnerrel és minden más.

Furcsa? Szükséged van egy kis alkalmazkodási időre, hogy rájöjj, hogyan illeszkedsz be a többiek közé?

Olyasmi. Az a jó Miaban, hogy mindig is egy kicsit olyan volt, mint egy hal a vízben. Mindig is magányos farkas volt és olyan valaki, aki folyamatosan olyan helyzetekbe kerül, ahol egyedül van, de kénytelen együttműködni a körülötte lévőkkel, akár akarja, akár nem. Nagyon is a saját impulzusai, saját céljai és saját igazságérzete irányítja. És ez nem csak a Zöld Íjász karakterét táplálja, hanem Miát is és azt, ahogy a világban működik. Végső soron, akár akarja, akár nem, az igazságosság vezérli.

Tudtad, hogy elég időd lesz visszatérni hozzá, hogy ténylegesen felkészülj rá? Egyébként is mindig egyedül edzel?

Volt egy kis időm. Szerencsére a világjárvány idején sokat edzettem és lefoglaltam magam. Az olyan dolgok, mint a boksz, a harcművészetek ott szükséged van egy másik emberre, így ezek nem mindig voltak kivitelezhetőek. De ott van a bokszbábum, Bob, a karanténban lévő barátom. Társaságot nyújtott nekem. Időnként öklözünk, eléggé ártalmatlan, de megoldjuk.

A világjárvány idején már dolgoztál, de úgy tűnik, hogy Mia esetében a fizikai oldal mellett egy teljes mentális állapotba kell kerülnöd.

Kicsit olyan, mint az első nap az iskolában, olyan értelemben, „Ó, olyan régen voltam már forgatáson, hogy ez egy igazán hagyományos környezet. Emlékezni fogok rá, hogy végezzem a munkám? Tudom egyáltalán, hogy kell csinálni?” Aztán az első nap után emlékeztem, hogy amikor visszamentem a szállodába, azt gondoltam: „Két és fél év után először érzem magam normálisnak. Újra önmagamnak. Úgy éreztem ott vagyok, ahol lennem kell.” Ez még inkább megerősített abban, hogy mennyire hálás vagyok, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek és hogy ezt dolgozhatom. Ez csak megerősít abban, hogy a jó helyen vagy.

Mit mondhatsz a rajongóknak, mennyit láthatnak Miaból és miképp illeszkedik az Armageddon eseménybe?

Izgatott vagyok. Határozottan nagyon hű ahhoz, aki Mia és a motivációja, hogy próbálja ott folytatni, ahol az apja abbahagyta. Olyan kevés ideje volt vele. Mia és Oliver végre eljutottak egy olyan helyre, ahol megértették egymást. Legyőzték a problémáikat és problémákat egymással. Aztán persze az apja meghalt és Mia csak ide-oda kapkodta a fejét: „Várj, még nem állok készen ezt elvállalni. Még csak most tanulom, hogyan legyek hős. Még csak most tanulom, hogyan csináljam.” Mia olyasvalaki, aki kétségbeesetten próbál megfelelni az apja örökségének és az összes ígéretnek, amit tett, anélkül, hogy igazán tudná, hogyan kell ezt csinálni. Tekintettel arra, hogy egy kicsit magányos farkas típus és néha nehézkes vele, Barry Allen jó benne, hogy megtalálja az embereket, amikor egy kicsit eltévednek és a helyes irányba tereli őket.

Kellett valami újat vagy mást tenned ezúttal?

Egy jó részét koktélruhában és magassarkúban szerepeltem, ami elég furcsa Mia számára. Nem ez a megszokott helye, úgyhogy érdekes, de szórakoztató is.

Amikor először kezdtek el játszani Miat, és épp felfedezted őt, mint karaktert, volt olyan pillanat, amikor minden összeállt és úgy érezted végre megértetted?

Mivel ő nem egy olyan karakter, aki a képregényekben van, sokat kellett kitalálni Miaról, amikor megírták. Hatalmas elismerésem Beth Schwartznak és a Zöld Íjász összes írójának, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Mia életre keljen és megalkossák azt, aki ő. Az első epizódtól kezdve, amit olvastam, sokat megtudtam róla. Néhány epizód után egy teljes visszatekintő epizódot készítettek vele, ahol bemutatták Mia történetét, hogya fejlődött és mikot találta meg végre Felicityt. De a karakterfejlődésem nagy része, ettől eltekinte a Zöld Íjász nézése során történt. Tudtam, hogy Olicity ötvözete. Stephen Amell és Emily Bett Rickards annyi munkát fektettek az egészbe. Abban az időben 6 évadot nézhettem végig, a munkájukat, a kapcsolatukat és azt, hogyan fejlődött a karakterük, milyen volt a múltjuk. Abból, szedtem össze milyen lehetett Mia neveltetése, milyen lesz Mia genetikai felépítése. Mindkettőjüket imádtam és úgy döntöttem, hogy megpróbálok mindkettőből kis elemeket kiszedni. Feltettem a kérdéseket magamnak: „Milyen lenne a gyermekük? Hogyan mozogna? Milyen lenne a humorérzéke? Mit örököl mindkettőjüktől, mivel több időt töltött Felicityvel, de azért mégis a Queen család genetikai állományából jött létre? Milyen lesz a személyisége?” Ezzel és az írók közreműködésével sikerült valami olyat kitalálnom, amivel végül nagyon elégedett voltam.