Katherine McNamarával több interjú készült a Montana Mavericks (2025) romantikus film kapcsán, ahol mesél kicsit a filmről, a szereplőkről és a következő projektjeiről:

Imádom a filmet. Igazán élvezhető film és imádom a romantika, a gyász, az önfelfedezés és a barátság közötti egyensúlyt, mert manapság már nemigen találni ilyen kombinációt. Mi vonzott a szerephez?

Katherine McNamara: A tény, hogy sokoldalú szerelmi történet és hozza a klasszikus Harlequin-románc formátumát, a szívből jövő érzelmeket, az izgalmakat, a kalandokat, valamint a regényekből az általunk annyira szeretett lenyűgöző tájakat, és úgy modernizálta, hogy az igazán illeszkedjen a The CW csatornához, és a komédiát is beépítette ebbe a gyönyörű történetbe.

Imádom, amikor látom a városi és a falusi nézőpontot szembeállítva, ahol van egyfajta hajlás az egyik vagy a másik felé. És imádom, hogy ez a film egyiket sem minősítette le. Ez egy nagyon tudatos, szándékos hangnem volt?

KM: Szerintem ez nagyon fontos volt, mert ennek a történetnek nem az a lényege, hogy Heather megváltozik, hogy Cliff mellett lehessen, vagy az, hogy Cliff változik meg, hogy Heatherrel lehessen. Hanem az, hogy mindketten szó szerint kényszerítik egymást, hogy kilépjenek a komfortzónájukból, az egész film során összekülönböznek, amíg végül rájönnek, hogy a prioritásaik valójában nagyon is hasonlóak, és hogy ez a személy kihívást jelent a számukra, de ugyanakkor biztonságot is nyújt, és igazán sebezhetőek lehetnek, miközben mindent megkérdőjeleznek, amit valaha magukról és az életükről gondoltak, és talán volt erre volt szükségük és ez valahogy ez nagyon is jó érzés, és ez lesz az, ahogy egymásba szeretnek.

Egy kicsit belekezdtél a következő kérdésem kifejtésébe is, mert épp arra akartam rá kérdezni, hogy beszélj egy kicsit Heather útjáról. Ő egy nagyon is összetett karakter, és nagyon élveztem nézni, ahogy küzd a gyásszal, és tudod, ezzel az új fejezettel az életében, és ahogy egy kicsit elveszettnek és sebezhetőnek érzi magát. Szóval, beszélnél egy kicsit a karakterről?

KM: Természetesen. Úgy gondolom, hogy Heather olyan helyzetben van, amilyenbe az élet gyakran sodor, akár esik, akár fúj. Élete legnagyobb sikerét, a bestseller regényét követően vesztette el az édesanyját, és most ott van, hogy össze kell raknia a darabkákat, és azon töpreng mi a következő fejezet az életében? Hova menjek innen? Mit tegyek most, hogy az egész életem megváltozott, jó és rossz értelemben is egyaránt? Aztán amikor megtudja, hogy örökölt egy farmot Montanában, kénytelen szembenézni a problémákkal, és szembesülnie azzal, amitől eddig menekült. De én is így érzem, tudod, minden alkalommal, amikor hazamegyek, visszatérek a gyökereimhez, és többet tudok meg a családom történetéről, az olyan, mintha újraindulnék, és visszatérnék egy olyan állapotba, amit szerintem Heather is megél ebben a filmben.

És persze imádom a jó barátságokat is, különösen a női barátságokat a képernyőn. És nagyon szeretem azt a remek egyensúlyt, ahogy Heather végigköveti ezt az egész ívet, ami a barátaival kapcsolatos. Beszélnél egy kicsit erről a dinamikáról és Heather, Jess és Emily karakterének feltárásáról?

KM: Nagyon jól éreztük magunkat, amikor forgattunk. Először is, a lányok remek munkát végeztek, és élveztük nagyon a közös forgatást. De szerintem a legfontosabb az, hogy ezek a nők mindegyike – és ez Annie Bradleynek, a rendezőnknek és nekem is nagyon fontos -, hogy mindegyikük valami mástól menekül és mindegyikünknek van valami, amivel szembe kell nézniük. Nem tudom, hogy nálad hogy van, de az én közeli barátnőim a legnagyobb támogatóim, de ők azok is, akik elsőként szólnak, ha fel kell ébrednem és szembesülnöm a valósággal. És pontosan ez teszik ezek a lányok egymással: megtalálják a módját, hogy ünnepeljék egymást és egymás egyéniségét, de egyben arra is kényszerítik egymást, hogy szembenézzenek azzal, amit mind elkerülnek. És ez egy gyönyörű módja annak, hogy lássuk, hogyan nőnek ezek a nők karakterként és emberként is ebben a filmben.

Ki volt a kedvenc színésztársad és miért pont a malac?

KM: Azt akartam mondani, hogy George. Mindenképpen George. De George egy szuperhős, mert hideg volt ott fenn. George az idő nagy részében kabát nélkül volt, de tudod, ki kellett vívnom a tiszteletét. Tényleg. Leültem mellé néhány kocka sajttal és fagyasztott eperrel, és máris régi barátok lettünk.

Hol forgattatok Kanadában?

KM: Calgary városában, Alberta tartományban. Lenyűgöző volt. És az ottlétem alatt eljutottam Banffba és Lake Louisba. Ez volt a legszebb hely, ahol valaha jártam.

Természetesen imádom Heather is Cliff románcát. Nagyon izgalmas módon alakul. Beszélnél egy kicsit a románcukról és a kapcsolatukról?

KM: Szerintem a kapcsolatukban az a legszebb, hogy mindketten nagyon függetlenek és mindketten nagyon ragaszkodnak a saját szokásaikhoz, és mégis van valami a másikban, ami miatt van egyfajta gyerekkori ismeretségük, és mégis olyan különböző emberek lettek, hogy egy ideig eltart, mire rájönnek, hogy mindkettőjüknek megvannak a saját problémái, amiket magukban meg kell oldaniuk, de van valami, amit egymástól tanulhatnak, és ami csak a másik személy által nyújtott különböző perspektíván keresztül lehetséges, ha hajlandók megtenni az első lépést, hogy ezt meglássák. És szerintem ez az, ami nem csak a legszórakoztatóbb és a legszebb dolog egy új kapcsolatban, hogy megismerheted, milyen vagy a partnereddel, hogyan működik a partnered, és hogyan működtök együtt, hanem az is, hogy képes vagy magadba nézni, új felfedezéseket tenni, tanulni és egyénként is fejlődni.

Kicsit megszállottja voltam ennek a filmnek a divatjával. Annyira jó volt. Olyan volt, mintha egyfajta rusztikus pimaszság lett volna benne. Nagyon sok minden történt ott és nagyon illett a karakterekhez. Mi volt a kedvenc összeállításod? Volt ilyen?

KM: Nem tudom. Volt néhány nagyon jó. Imádtam azt az őrült megjelenést, nagyon tetszett a türkizkék szőrme és az óriási kalap, amit mindig fordítva viseltem. Heather nem igazán tud semmit. Imádtam, hogy olyan sokáig tévedett, amíg végül rájött a megoldásra. Amíg rá nem jött, hogy valójában mindig is tudta a választ. Csak vissza kellett térnie a gyökereihez, és szembenéznie mindazzal, amit eddig elkerült és tagadott. És hirtelen, egy szempillantás alatt a komédia romantikává változott.

Mi volt a legnehezebb ebben a szerepben? És mi volt a legkielégítőbb?

KM: Szerintem a legnagyobb kihívás az volt, hogy George-ot a helyén tartsuk. Az a malac remek, nagyon jól érezte magát, és kiváló komikus érzékkel rendelkezett, de egyikünkért sem volt hajlandó nyugton maradni. De viccet félretéve, szerintem Heather útjának kiegyensúlyozása volt a legnehezebb, de ez volt a legszórakoztatóbb rész is, és számomra a legjobb az volt, hogy biztosítottam, hogy minden elem a megfelelő módon működjön, és hogy Heather élményei, érzései és tapasztalati szimfóniaként összeálljanak. Különösen azért, mert a film nagy részében inkább elkerüli a dolgokat. Hogy biztosak legyünk benne, hogy minden a helyén van. És ez nagyon szórakoztató volt. Nagyon jól éreztük magunkat, miközben kiépítettük a kémiát és a közösséget és megtanultuk a sorban táncolást közvetlenül a forgatás előtt.

Continue reading  »