Katherine McNamarával készített interjút és egy fotósorozatot a PhotoBook Magazin, amiben a jelenlegi projektjeiről és a jövőbeni terveiről, életéről mesél. A képtárba 19 HQ minőségű kép került fel:
Mi vonzott a szórakoztatóiparban?
Egészen véletlenül kerültem bele ebbe az iparágba. Valójában gyerekkorom nagy részében fejlesztési közgazdász akartam lenni. Ugyanakkor 2-3 éves koromtól kezdve balett táncos voltam, de csak hobbiszinten. Soha nem gondoltam arra, hogy ezt hivatásnak szánom, amíg össze nem futottam a család egyik barátjával az élelmiszerboltban, akinek szüksége volt egy táncosra egy közösségi színházi előadáshoz, amit éppen rendeztek. Én voltam az a gyerek, aki mindent kipróbál, így izgatottan vártam az előttem álló ismeretlen színházi világ izgalmát. Beleszerettem az egész folyamatba. Aztán, amikor a premier estéjén színpadra léptem, abban pillanatban tisztán láttam, és úgy érintett: mint aki fejbe kólintottak, és tudtam abban a pillanatban, hogy azért vagyok a földön, hogy történeteket meséljek el. Semmi mást nem akartam, mint megtalálni a módját annak, hogy továbbra is részese lehessek annak a varázslatnak, amikor mindenféle típusú és tehetségű alkotók összejönnek, hogy egy egészet hozzanak létre, amely nagyobb, mint a részek összessége, hogy kilépjenek a valóságból és elmeséljenek egy történetet. Szerencsére pont ez sikerült – és nagyon hálás vagyok ezért a véletlen találkozásért.
Ki volt a legnagyobb inspirációd?
A legnagyobb inspirációim mindig is a családom nőtagjai voltak. A legkorábbi emlékeim óta erős, kedves, intelligens nők vettek körül, akik nemcsak szenvedélyes, céltudatos, karrierista nők, hanem a leggondosabb anyák, nővérek, barátok, nagynénik, unokatestvérek stb. is. Annyira hálás voltam és vagyok, hogy ők voltak a példaképem, akik megmutatták nekem azt a gondolatot, hogy soha nem kérdés a „karrier vagy család”. Fáradhatatlan ambíciójukkal és határtalan szeretetükkel ezek a nők példájukkal és tapasztalatukkal megmutatták nekem, hogy ha hajlandó vagy elég keményen megdolgozni érte, lehetséges számodra, hogy megteremtsd azt az életet, amire vágysz – függetlenül attól, hogy mennyire szokatlannak vagy lehetetlennek tűnik.
Hogyan készülsz fel egy szerepre? Vannak konkrét módszerek vagy technikák, amelyeket használsz?
Igen és nem. Általánosságban azt mondanám, hogy igen. Mindent megteszek, hogy feltárjam a karaktert, a környezetet fizikai és társadalmi értelemben, a kapcsolatokat, a belső életet, a személy múltját és a belső életét, mindent és mindenkit. Azonban az, hogy milyen módon próbálom feltárni és megközelíteni a karaktert, mindig attól függ, hogy ki az illető, és, hogy mit érzek helyesnek ahhoz, hogy a legjobban megközelítsem azt a személyt ebben a világban. Ez a munkám egyik kedvenc része – kaméleon lehetek – fizikailag, érzelmileg, mentálisan és más módon is átalakulhatok, hogy ezekké a különböző személyekké váljak, és láthatom, hogyan és miért hozzák azokat a döntéseket, amelyeket hoznak.
